Dr. Kiss Róbert

Úgy véli, hogy a legfontosabb, ami egy beteggel történhet, az a háziorvosi rendelőben történik. Ez az orvos-beteg kapcsolat leghangsúlyosabb színtere.
- Ha valakinek jó háziorvosa van, szerintem nincs is másra szüksége- mondja.
- Még kardiológusra sem?
- Majd a háziorvos eldönti, hogy kire lehet szüksége a betegnek. Méltatlanul mellőzött szakmának tartom, éppen ezért borzasztóan boldog voltam, amikor felkértek, és örülök, hogy részt vehetek „Az év praxisa a Kárpát medencében „zsűrijében.
- Tetszik, hogy a verseny a Kárpát medencére is kiterjed?
- Hogyne. A betegség ugyanis nem ismeri a politikát, nem ismeri a határokat, ráadásul az Európai Unió alapeszméje a saját érdekeink mellett a másik érdekeinek szem előtt tartása , hiszen a nagyobb segíti a kisebbet, az erősebb a gyöngébbet. Rengeteget járok Erdélybe, sok kollégát ismerek. Az ő körülményeik sokkal rosszabbak, mint a miénk, de a tudásuk, az elhivatottságuk, a feladat bevállalási képességük egy milliméterrel se rosszabb. Azt pedig ne gondolja senki, hogy Románia lemaradt, elképesztő léptékben alakulnak át a dolgok, beleértve az egészségügyi struktúrát is.
- Emlékszel még a gyerekkori jóságos doktor bácsira?
- Hát persze. Kijárt hozzánk, felszúrta a fülemet, borzasztó ízű orvosságokat itatott velem, de abban biztosak lehettünk, hogy Ciglány Flóris bácsi- így hívták- meggyógyít engem, meg a testvéremet is. Minden mozdulata biztonságot sugárzott és bizalmat ébresztett.
- Te is ilyen vagy?
- Nem egészen. Bár voltam háziorvos félévig Budapesten, sokféle beteggel találkoztam, és nagyon élveztem. Aztán valahogy más irányba indultam. Mindenkinek van egy kialakult technikája, hogy a betegével hogyan fogadtatja el magát. Amikor a páciens belép az ajtón, fel kell mérni, hogy ki jött be, és meg kell szólítani az ő nyelvén, az ő hangján, meg kell nyerni a bizalmát, és el kell érni, hogy a legintimebb, legtitkosabb panaszait is megossza velem. Ehhez pedig empátia, intuíció és sok más képesség szükségeltetik. És az sem árt, ha nem akarunk a mindenható szerepkörben tetszelegni.
Még fiatal orvos voltam, mikor behoztak egy nyolcvan év fölötti nagymamát, aki nagyon rossz állapotban volt, szélütést kapott. Fél oldala lebénult, nyitott szájjal pihegett. Azoknak a betegeknek, akik így lélegeznek, már nem sok van hátra. Fölkészítettük a családot, hogy már csak néhány napra számíthatnak. A harmadik napra sem változott szegény néni állapota, és feltűnt nekem, hogy nagyon tágra van tátva a szája, és nagyon kiszáradt a nyelve. Mondom magamban, ez tényleg borzalmas, én becsukom a száját. És nem tudtam becsukni… aztán kiderült, hogy súlyosan tévedtünk a diagnózisban. Nem volt szélütése. Otthon leesett az ágyról, eltörte a karját és kificamította az állkapcsát. Miután helyre tettem azonnal megszólalt szegénykém, hogy „szomjas vagyok”. Az orvosnak tehát komoly felelőssége van abban, hogy el tudja- e különíteni a halottat az élőtől, és az egészségest a betegtől.. Érdemes tehát elvetni azt a mindenható szerepkört, amiben tetszelgünk, és helyette megpróbálni az orvosi gondolkodás teljességére törekedni.

 

Kérjük, ne próbáljon szavazni!

A piros keresztet már nem találja portálunkon, a szavazás ugyanis december 30-án éjfélkor véget ért.
Köszönjük, hogy szavazatával voksolt kedvenc háziorvosára és munkatársaira.
A végleges eredmény- hogy ki nyeri meg „Az év praxisa a Kárpát medencében „pályázatot - az önök szavazatai alapján alakul ki.
Eredményhirdetés januárban! 

Támogatók

77 Elektronika Kft

Pharme Nord

www.springmed.hu

Quintess

Partnerek

www.otvenentul.hu

Weborvos szerkesztősége